Hangzik el a kérdés hétköznapi interakciókban, amire a következőkhöz hasonló válaszok hangzanak el:
„Azt érzem, hogy nem kedvel a kollégám.”
„Azt érzem, hogy ezt nem szabadott volna megtennie velem.”
💭 Ezek valójában gondolatok, nem érzések. Manapság gyakran összekeverjük a kettőt.
Az én meglátásomban ez a legelemibb hiányosság a csak kognitív fókuszú terápiákban: a legtöbbet a gondolati síkon tölti a kliens, ezáltal távolabb kerül a testétől.
📍 Anélkül, hogy tudnám, mit érzek, mégis hogyan tudnék változtatni élethelyzeteken? Anélkül, hogy kapcsolódni tudnék a saját érzéseimhez, mégis hogyan várhatnám, hogy másokhoz kapcsolódni tudjak?
Pusztán gondolatok mentén nem lehet kapcsolódni a valósághoz.
Amíg csak a gondolati síkban vagyunk, addig saját magunkhoz és a környezetünkhöz sem vagyunk képesek kapcsolódni.
Gestalt terápiában kapcsolatot teremtünk saját magunkkal, a testünkkel és ha úgy tetszik, újratanuljuk az érzékelést. Újratanuljuk, hogyan lehet gondolkodás mellett érezni, érzékelni.
Comments